BLOG

---

||| 2013. június 22. ||| A munkánk során elkövetett minden egyes hiba egyik legnagyobb kincsünket, az időnket rabolja el. Minden hiba jóvátétele sokkal több időt vesz igénybe, mint a figyelmes munka, amely hibátlan eredményre vezet. Az időnk ad keretet minden átélésére, ezért ha időnkből veszünk el valaminek az újracsinálására, újraépítésére az olyan mintha az életünket rövidítenénk meg. Földi életünk véges, ezért annak minden perce pótolhatatlan érték. A hibátlan munkára való törekvés ezért sokkal inkább ésszerű viselkedés, mint valamiféle nemes cselekedet, ahogyan azt sokan gondolják. ||| Az önmagáért felelősséget vállaló autonóm személyiség hamar rájön a hibátlan munka fontosságára, mert önmagát rövidíti meg azzal, ha többszörös időráfordítással éri el célját az elkövetett hibák miatt. Azok az emberek, akik pénzbeli fizetség fejében, vagy bármi más cserealap, megállapodás fejében vállalnak el egy feladatot megbízójuknak, gyakran nem maguk viselik a következményét a maguk által elkövetett hibáknak. Ez megakadályozza őket annak a megtapasztalásában, hogy milyen sok időt rabol el utólag a figyelmetlenül végzett, ezért hibához vezető munka. Az ilyen közvetlen tapasztalat hiánya visszaveti őket a fejlődésben, ami azt jelenti, hogy jelentős idő ráfordítással is csak keveset lesznek képesek elérni az életben. Aki megreked ezen a szinten, az gyakran a körülményeket teszi felelőssé a vágyottnál csekélyebb eredményességért. ||| A másoknak időveszteséget, az-az kárt okozó ember többnyire úgy véli, hogy egy pár szavas elnézéskéréssel rendezheti véglegesen az ügyet. Sokan még ezt sem teszik meg. Az elnézéskérés azonban csupán a helyben maradáshoz elég. Fejlődés ebben nincs. Fejlődés a belátást követő önkéntes kárpótlásban van, amely arra irányul, hogy visszaadjuk a magunk ideje árán, a megbízónktól elrabolt időt. Elvégzünk megbízónk helyett valamit, amivel időt takaríthatunk meg számára. Csak ez rendezheti tökéletesen a megbillent egyensúlyt. ||| Ez a tapasztalat az élet bármely területére kiterjeszthető. Aki figyelmetlenségével, bizonytalanságával, döntésképtelenségével másokat hátráltat az előrehaladásban, az tartozást halmoz fel magának, amit egyszer ki kell majd egyenlítenie. ||| Mindezek tanulsága az, hogy legyünk figyelmesek, precízek, szavatartók, következetesek, hogy ne kövessünk el hibát sem a magunk, sem pedig mások kárára. Ha pedig a legjobb szándékunk ellenére is hibázunk, úgy soha ne mulasszuk el a kárpótlást. Ne akarjunk folyton az olcsó, önmagunkat is megalázó bocsánatkéréssel fizetni. Az egészséges lelkületű ember nem ezt várja! Az emberek visszakapni szeretnék azt, amit elvettek tőlük. Akik jóvátétellel rendezik hibáikat, azok tiszteletet kapnak. Az ilyen magatartásban fejeződik ki az-az emberi érték, amelynek neve a becsület. A becsület jutalma a tisztelet. A becsületes embert mindenki tiszteli. ||| Az emberek leginkább szeretetre vágynak. Feltétel nélküli szeretetre azonban csak kevesen képesek. Az ember számára sokkal könnyebb szeretni azt, akit tisztelni is lehet. Aki éhes a szeretetre tegyen érte, hogy emberi értékeit úgy gyarapítsa, hogy tisztelet és elismerés vegye körül. A viselkedésben is megnyilvánuló emberi értékekből épített alap, természetes úton váltja ki a szeretetet másokból.

---

||| 2013. június 1. ||| Sokféle világnézet, hiedelem, bölcselet létezik a világban, amely arra igyekszik útmutatást adni, hogyan tehetjük az életünket örömtelivé, sikeressé, boldoggá. Mindezek hitelességének a próbája egyedül a tapasztalat. Ha valóban örömteli, sikeres és boldog az életünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a viselkedésünket irányító elveink helyesek. Ha ez nem így van, akkor vagy az elveinkkel van a hiba, vagy csak nem tudunk az egyébként helyes elveinknek viselkedésünkkel megfelelni. Harmadik lehetőség nincs. ||| Ha sziklaszilárd elvi alapokra építjük viselkedésünket és ebben a végletekig következetesek maradunk, úgy nem történhet más, mint amire számítunk. Ha az elvi alap pozitív, vagyis értékeken alapszik, úgy az eredmény is pozitív, értékteremtő lesz. Ez nagyon egyszerűnek látszik, mint ahogyan egyszerű is. A következetesség, vagyis a helyes elvek melletti kitartás azonban feltétele a megvalósulásnak, mert a gondolat a forrás, a cselekedet pedig a megvalósulás. ||| A másoktól átvett bölcselet próbája tehát a magunk tapasztalata, vagy annak a megfigyelése, hogy mi történik másokkal, ha így vagy úgy viselkednek. Bölcs dolog a téves viselkedési formák eredményét mások tapasztalatából megismerni, míg a helyes viselkedési formákét a magunkéból. Számomra az egyik legértékesebb mástól átvett bölcselet alapja az a megfigyelés és következtetés, hogy az emberek közötti kommunikáció megköveteli az azonos tudati szintet. A találkozás csak ugyanazon a "emeleten" valósulhat meg. Egy szintre kell kerülni a kommunikációhoz. A találkozás mélyen is magasan is megtörténhet, de mindig csak egy közös szinten. ||| Aki alkohol mámorban van, az az alkohol mámorban lévők társaságát keresi, mert azokkal tud szót érteni. Akár barátságosan, akár barátságtalanul. Az ittas emberek közötti kommunikáció jellegzetes helyszíne a kocsma. Józan ember nem tud a részeg emberrel szót érteni, ezért vagy maga is inni fog, vagy nem megy be a kocsmába. ||| Aki az alkotás lázában ég, az csak azokkal képes ebben az állapotban maradva kommunikálni, akiket ugyanez a láz éget. A közönyös ember nem érti meg a lelkesedőt, ezért nem képes kommunikálni vele, mindaddig, ameddig maga is nem kezd lelkesedni. ||| Egy éppen veszteséget elszenvedett emberrel nem lehet vicceken mulatni, ameddig nem derítjük jókedvre. De úgy is tudunk vele beszélni, ha együttérzésünkről biztosítva magunk is elkomolyodunk. ||| És most következik az, amiért az előbbieket leírtam. ||| Ha valakivel kommunikálni szeretnénk, akkor a következőket kell tudnunk. Ha egy szinten vagyunk, akkor nincs feladatunk, csak hozzá kell kezdeni a kommunikációhoz. Ha lejjebb van tőlünk, akivel kommunikálni akarunk, akkor fel kell segítenünk a mi szintünkre, vagy nekünk kell a szintjére menni. Ha felettünk van akivel kommunikálni kívánunk, akkor vagy felkapaszkodunk hozzá, vagy lerántjuk magunkhoz. ||| Mivel minden találkozás a magasabb szinten okoz több örömet és teremt több értéket, ezért a lehető legmagasabb szinten érdemes a kommunikációt létrehozni. Ha a felek között ebben egyetértés van, úgy közösen még magasabb szintre is fel lehet jutni. ||| A szint fogalma némi magyarázatra szorulhat, mert ebben az összefüggésben egy sajátos értelemmel ruházzuk fel a "szint" szót, megfelelő más szó hiányában. A szint egy természetes úton elért tudatállapot mértékének meghatározása. Ebben az értelmezésben a felső szint az öröm, a lelkesedés, a hit, a szeretet érzésének állapota. Az alsó szint a harag, a gyűlölet, az engesztelhetetlenség, a gőg, az erőszak állapota. Ezen a skálán felfelé lépkedve nyílnak meg az örömteli lehetőségek számunkra. ||| Aki már kommunikált mással igen magas szinten, az tudja, hogy milyen fantasztikus következményeket vonz magához ez az állapot. És aki tapasztalta már, hogy mennyire lehetetlen végletes szintkülönbségek mellett kommunikálni más szinten lévőkkel, az megérti, hogy a közösségben élés milyen kihívásokkal jár. Ennek a kihívásnak azonban mindenkinek meg kell felelnie aki a közösségi létet választja. ||| Éppen ezért igyekeznünk kell kommunikációnkban is a lehető legmagasabb közösen elérhető szintet választani, ami csak lehetséges. Ez egy rendkívül egyszerű szabály, amely a jó irányba hat minden esetben. A magas szintre törekvés tudatos gyakorlata egy biztos út az örömök a siker és a gyarapodás felé. Aki képessé válik magasan tartani magát minden helyzetben és másokat is magával ragadni az mindent elérhet. Ami a legfontosabb, a visszazuhanás elkerülése. ||| Mindezt a tapasztalat erősíti meg, így építhetünk erre.

---

BLOG menü
Nyitó oldal

---

***