BLOG

---

||| 2013. május 31. ||| Egy konkrét történetet mondok el, aminek sok tanulsága van. Néhány hónapja a szokásos helyen vásároltam alapanyagot egy alkatrész gyártásához. Az alapanyagot azonban nem lehetett behelyezni a megmunkáló szerszámba, mert az csupán kéttized milliméter méreteltérést enged meg. A mérethibás alapanyag pedig négy-öttized milliméterrel tért el a névleges mérettől. Két intézkedést határoztam el... 1, Azért, hogy ne vesszen kárba a már megvásárolt alapanyag, megvizsgáltam a lehetőségeket, hogy miként lehetséges az alapanyag méretét a névleges értékre hozni. 2. Elhatároztam, hogy gyártatok egy méret ellenőrző kalibert, és ezután minden egyes vásárláskor ellenőrzöm a nyersanyag méretét és csak a tűréshatáron belüli méreteltérésű alapanyagot veszem meg. Egy beszélgetésben beszélgető partnerem felvetett egy harmadik lehetőséget. 3. A gyártószerszámot alakítsam át úgy, hogy az alkalmassá váljék mérethibás alapanyag megmunkálására is. ||| Azon túl, hogy ez igen költséges megoldás volna, egy nagyon komoly filozófiai kérdést is felvet. Vajon helyes az, hogy egy precízen megtervezett, hibátlanul elkészített és kifogástalanul működő szerszámot megváltoztassunk azért, mert valahol, valaki hanyagsága miatt egy hibás méretű, vagy inkább mondjuk ki, hogy selejtes alapanyag készült el? Az én válaszom egyértelmű nem! Nem igazítjuk a jót a hibáshoz! ||| A magyarázatom a következő. Ha határok nélkül utánamennénk minden devianciának - ami persze lehetséges - úgy végül az a rend borulna fel, amely a dolgok működőképességét szavatolja. Ez nem csupán a tárgyi világra vonatkoztatható, hanem viselkedési normákra is. Szükség van toleranciára, hiszen a tökéletesség igen drága és nehezen elérhető portéka, úgy a tárgyi világban is, mint a valóság bármely más megnyilvánulásában. Helyes dolog tehát a türelem egy határig. Egy határon túl azonban már helytelen. Az, hogy hol húzzuk meg ezt a határt, csupán az lehet vita tárgya. Az, hogy kell lennie egy ilyen határnak, az azonban kétségtelen. ||| Az emberi kapcsolatokban ugyanúgy szükség van az egymáshoz illeszkedésre, mint a tárgyak világában, ahol például két fogaskerék egymásba kapaszkodva végzi a dolgát. Az illeszkedés hibája emberi kapcsolatokban maga a konfliktus. A konfliktus feloldása emberi kapcsolatokban a szeretetteljes közléstől, a finom kritikától, a durva beszéden át a tettlegességig terjedhet. ||| Hol húzzuk hát meg a határt emberi kapcsolatainkban? Először is szögezzük le, hogy az emberi kapcsolatokban is a deviánsnak kell igazodnia a mértékhez és nem a mértéknek a devianciához. Kell egy "kaliber", ami pontos igazodási pontot ad. Ez az erkölcs. Az erkölcs nem több mint egy mérték, mint egy kaliber, amihez igazodunk. Ha mindenki ehhez igazodik, akkor ezzel egymáshoz is igazodtunk. ||| A bevezetőben említett alapanyag tűréshatáron belüli méreteltéréssel behelyezhető lesz a szerszámba és azzal megmunkálva egy készülék részévé válhat, ahol tökéletesen a helyére illik és betölti a funkcióját. ||| Legyünk tehát toleránsak, de csak egy határig. Legyünk elnézőek, de csak egy határig. Legyünk türelmesek, de csak egy határig. ||| Másként cinkosaivá leszünk azoknak az erőknek, amelyek a működőt működésképtelenné, a jót pedig rosszá teszik. ||| Elfogadást emberi kapcsolatainkban csak az iránt tanúsíthatunk, aki jó, de még nem eléggé az. A gonosz felé irányuló elfogadás nem más, mint a gonosz megerősítése. Ez pedig nem lehet a célunk. A rosszat mindig utasítsuk el, minden kétséget félretéve. Soha ne ingadozzunk ebben. ||| Néha tévedhetünk a megítélésben, de a szándékunk szilárdan az legyen, hogy a jóra hajlót erősítsük, a rosszra hajlótól pedig távolodjunk el. Ez a legbiztosabb recept arra, hogy mi magunk és a bennünket körülvevő világ egyre jobbá és jobbá váljék.

---

BLOG menü
Nyitó oldal

---

***