BLOG

---

2012. június 28. ||| Aki az igazságosságot keresi, az önként mond le arról, hogy magas szinten tartsa magát. Ha valaki bármilyen magasra képes feljutni, de szem elől veszíti azt a tényt, hogy az igazságosság nem fér össze a szeretettel, az könnyen visszaeshet az igazságosság szintjére. Oda, ahol nincsenek csodák, ahol a valamit-valamiért világa működik. ||| Aki adott már ajándékot, vagy kapott ajándékot, az tudja, hogy az ajándékozás nem üzlet, hanem a szeretet kinyilvánítása. Az ajándékozás célja az örömokozás. Az öröm az az érzés, ami felemel a szeretet szintjére. ||| Aki bármi jót tesz valakivel, majd később a viszonzást hiányolja, az egykori jótéteményét az üzlet szintjére alacsonyítja. A "valamit-valamiért" elvárása a hétköznapi gondolkodás szintje. Semmi elmarasztalni való nincs benne. A legtöbben ezen a szinten élnek. A csodák világába azonban nem ez az út vezet. Aki a csodák világában kíván élni, ahol erőfeszítés nélkül terem meg minden, ami az "igazságosság" világában csak erőfeszítés árán, az csak ad, ad és ad, és sem előtte, sem közben, sem utána nem mérlegel semmit. ||| Aki szeretetből ad, annak nem jut eszébe, hogy kap-e cserébe bármit is. Ha mégis kap valamit, annak örül, mert az tud örömmel elfogadni is, aki örömmel tud adni. :-) ||| Ma beszélgettem egyik szomszédommal. A gyerekeiről beszélt, akikért sokat tett. Elpanaszolta, hogy gyerekei hálátlanok, mert nem viszonozzák azt a sok anyagi áldozatot, amit értük hozott. Ha igazán szeretné a gyerekeit, akkor eszébe sem jutna ezen gondolkozni. Ha valódi szeretet volna benne gyerekei iránt, hálás volna azért, hogy volt miből adnia gyermekeinek. Aki igazán szeret, az akkor boldogtalan, ha nem jut hozzá az adás lehetőségéhez. ||| Az igazság szintjén élni tisztességes és becsülendő dolog. Aki ennyivel beéri, jó életet élhet. Aki azonban boldogságra vágyik, túl kell lépnie ezen a szinten és fel kell emelkednie a szeretet szintjének egy magas fokára, ahonnan azután feljebb és feljebb lépve egyre szélesebbre tárul az a világ, ahol a csodák történnek. :-)

---

2012. június 3. ||| A magas szintre jutás többféle úton érhető el. Az, hogy mennyire lesz tartós az a magas állapot, amit elértünk, függ attól, hogy milyen úton jutottunk oda. Amikor levetkőzzük azokat a hiedelmeket és viselkedési formákat, amelyek visszahúznak, még csak a semleges szintre jutottunk el. Az igazságosság szintjére, ahol a dolgok alakulását a jól követhető racionalitás rendezi. Ha ennél magasabbra kívánunk lépni, szeretetből fakadó öröm átélésére van szükségünk. Ezen a szinten azután addig maradhatunk, ameddig valamilyen belső vagy külső visszahúzó hatás le nem húz onnan. Éppen ezért először meg kell szabadulnunk a belső visszahúzó erők forrásaitól, a rossz gondolatoktól, az önkorlátozó hiedelmektől. Ez lehet a biztos alapja annak, hogy a külvilágból érkező kisebb-nagyobb megrázkódtatások ne tudjanak lerántani a mélybe. Ha ez az alapunk nincs meg, akkor az a képesség, hogy gyorsan az öröm és lelkesedés állapotába tudunk jutni, kárba vész. ||| Az alapoknál kell tehát kezdeni. Meg kell szabadulni a hitetlenségtől, a félelemtől, a kicsinyességtől, mielőtt magas csúcsok elérésére szánjuk magunkat. Hiába jutunk magasra, ha ki vagyunk téve a visszazuhanás veszélyének. Ha már biztos alapjaink vannak és tévedhetetlen biztonsággal megszólal bennünk a belső hang, amely figyelmeztet valamely visszahúzó gondolatunkra, akkor gátat tudunk szabni annak, hogy az elhatalmasodjon rajtunk és visszarántson a magasból. Így megmaradhatunk a szeretet szintjén, ahol a hit, a nagyvonalúság és minden más emberi érték veszi át az irányítást viselkedésünk felett.

---

BLOG menü
Nyitó oldal

---

***