BLOG 111 - Gondolatok emberi kapcsolatokról

BLOG

2012. április 29. ||| A tudás megszerzéséhez idő kell. A tanulás első lépése a megértés. Megérteni valamit nem jelenti azt, hogy azonnal tudjuk is, amit megértettünk. A megértés gyakran egy pillanat műve, de a tudás a gyakorlás révén válik a mienkké. ||| A járni tanuló gyerek több százszor is elesik, ameddig eljut oda, hogy járni tud. A gyerek bölcsessége abban rejlik, hogy az elesés után nem azt a következtetést vonja le, hogy járni nem lehetséges, hanem azt, hogy egyelőre még nem tud járni. Ezért aztán újra és újra próbálkozik. Mindaddig, ameddig a járást megtanulja. ||| Amikor arra törekszünk, hogy folytonosan fenntartsuk jó lelkiállapotunkat és magas szinten maradjunk, hasonló helyzetbe kerülhetünk, mint a járni tanuló kisgyerek. Néha valamiben megbotlunk és elesünk, az-az visszaesünk egy alacsonyabb tudati szintre. Ha ez sokszor megismétlődik, arra a téves következetésre juthatunk, hogy nem lehet tartósan magas tudati szinten maradni. Valójában bármeddig lehet, ha nem botlunk meg. :-) ||| A botlást okozhatja bármilyen esemény, amely negatív érzelmeket vált ki bennünk. Ilyenkor többnyire azt gondoljuk, hogy a külvilág eseményei a felelősek tudatállapotunk leromlásáért és az ellen semmit nem tehetünk. Ez azonban nem így van! A megoldás lehetősége bennünk van. ||| A biztonságos járás szabálya, hogy nem megyünk sem a falnak, sem tárgyaknak, sem embereknek és egyensúlyunkat folyamatosan megtartjuk.:-) Aki már tud járni, az miközben jár, tudomást sem szerez róla, hogy folyamatosan szabályokat tart be. Ez a tudás magas foka. ||| Magas tudati szinten maradni ugyanígy szabályok betartásán alapul és ez a tudás is készség szintre fejleszthető. Magas tudati szinten akkor maradhatunk, ha már megtanultuk, hogy nem ereszthetjük magunkba a következő érzelmeket: félelem, aggódás, harag, bosszankodás, türelmetlenség és így tovább. Így tarthatjuk fenn a szeretet, hit, öröm, lelkesedés, türelem érzését. :-) ||| A negatív érzelmek elindítója lehet egy külső hatás, de lehet egy saját belső hiedelem is. Mindkettőtől el lehet határolódni. Tudatos odafigyeléssel elkerülhetjük a negatív érzelmeket kiváltó "akadályokat" de ha elég magas szintre jutottunk a szeretetben, akkor azok önmaguktól térnek ki előlünk. :-)

2012. április 14.-19. ||| Az emberi civilizáció sajátossága, hogy az ember nem csupán alkalmazkodik környezetéhez, hanem azt át is formálja. Ez a törekvés nem csupán a tárgyi világban nyilvánul meg, hanem az emberi viszonyrendszerekben is. Próbálunk másokat átformálni, próbálnak mások minket átformálni és próbáljuk magunkat átformálni. ||| Miközben élvezzük a civilizáció világunk átformálásával létrehozott áldásait, lelkünk mélyén a természetesség után sóvárgunk. ||| Idővel belátjuk azt, hogy a legnagyszerűbb dolog egy másik embert a maga természetességében megismerni. Olyannak, amilyen valójában. Idővel belátjuk azt is, hogy a legjobb az volna, ha az ember mindig önmagát adhatná. Többnyire azonban nem ez történik. ||| Az élet választás elé állít: önmagunk legyünk, vagy megfeleljünk külső elvárásoknak. Ha önmagunk maradunk, akkor kívülről érhet kritika vagy támadás, ha pedig alkalmazkodunk másokhoz, az ellen saját belsőnk tiltakozik. Két tűz közé szorulunk; saját környezetünk elvárásai közé és legbelsőnk diktálta természetességünk közé. Egyrészről nem akarjuk, hogy kivessen magából a közeg amiben élünk, de önmagunkkal sem akarunk konfliktusba kerülni. ||| Nem csupán elszenvedői, de tettesei is vagyunk az átformálási törekvéseknek. ||| Amikor szeretünk valakit, szeretnénk óvni, ezért gyakran arra kérjük, hogy alkalmazkodjon a külvilág elvárásaihoz, hogy ne érje onnan támadás. Ezzel azonban akaratlanul önmaga megváltoztatására mozgósítjuk. Ha arra bíztatunk valakit, hogy legyen mindig önmaga, akkor a sebezhetőség állapota felé motiváljuk. Egy kulturálisan determinált közeg ugyanis igyekszik kivetni magából azt, ami nem harmonizál vele. ||| Bár lehet az a célunk, hogy ne veszítsük el azokat akiket szeretünk, ez nem valósítható meg a másik megváltoztatásával. ||| Ha megszerettünk valakit, olyannak szerettük meg éppen amilyen. Elveszíthetjük azzal is, ha megváltozik, mert akkor már Ő nem Ő lesz. De elveszíthetjük akkor is, ha marad tisztán önmaga, mert akkor átgyalogolnak rajta az Őt megváltoztatni szándékozók. Nincs valódi befolyásunk mások sorsára, nem védhetünk meg senkit sem másoktól, sem önmaguktól. Legfeljebb csak időlegesen. ||| Egyet tehetünk. Eldönthetjük, hogy melyik szinten gondolkodunk. A szeretet, az igazság, vagy az erőszak szintjén. ||| A másik ember megváltoztatásának kikényszerítése az erőszak szintjén van. ||| A másik ember elfogadása az igazság szintjén van. ||| A másik ember feltétel nélküli támogatása a szeretet szintjén van. ||| Az erőszakos megváltoztatás szándéka azon a tévedésen alapul, hogy jobban tudjuk, hogy mi az, ami a másik javát szolgálja, mint ő maga. Az elfogadás annak a belátásán alapul, hogy mindenki maga felel a maga sorsáért, és felelősséget is ő vállal önmagáért. A másik ember támogatása minden körülmények között, annak a megértésén alapul, hogy bár ez a viselkedés túl van a racionalitáson, ebben van az igazi öröm és a legerősebb összetartó erő. ||| Talán nem mindig tudunk azon a legmagasabb szinten létezni, ahol szeretnénk, azt azonban eldönthetjük, hogy hova pozícionáljuk magunkat. Ekkor tudni fogjuk, hogy hogyan cselekszünk egy élet adta helyzetben helyesen. :-)

2012. április 12. ||| Kell egy lelkesítő cél ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. A napok múlása cél nélkül csak túlélés. Lelkesítő céllal/célokkal, társsal/társakkal, baráttal/barátokkal élni az igazi örömteli élet. :-)

2012. április 7. ||| Sokan vannak akik törekszenek arra, hogy változtassanak világszemléletükön és viselkedésükön. Könyveket olvasnak, előadásokat hallgatnak. Be is fogadják egyetértően mindazt, amit helyesnek vélnek. Mégsem sikerül annak megfelelően alakítani viselkedésüket. A régi beidegződések nagyon erősek és reflexszerűen előtörnek. Éppen ezért elfogadással és türelemmel kell viselkednünk egymás iránt. :-)

2012. április 5. ||| Tudom, hogy így van! A szeretet szintjén megváltozik minden. Mások a törvényszerűségek, kitárulnak a lehetőségek. Minden leegyszerűsödik. Ami a racionalitás szintjén lehetetlen, itt lehetséges. Ami a racionalitás szintjén bonyolult, itt egyszerű. Itt lakik az intuíció, a gondolkodás nélküli ráismerés valami nagyszerűségére, bizonyosság afelől, hogy az a valami jó. Indoklás és magyarázat nélkül. A "tudom, hogy úgy van" érzés, ami azután mindig beigazolódik. A racionalitás csupán a megtestesülés szintje. Onnan nézve nem érthető semmi abból, ami fentebb történik. A teremtés irracionális. Anyagtalan gondolatból elindul valami és legvégül anyaggá válik. Bármivé, ami kézbe vehető.

2012. április 2. ||| Ma azon gondolkoztam el, hogy miért zárnak le egymáshoz vezető utakat az emberek véglegesen. Arra jutottam, hogy ez a szándék a változásba vetett hit hiányából fakad. ||| Amit rossznak gondoltunk tegnap, az lehet, hogy jónak bizonyul ma. Aki tegnap még "ilyen" volt, az holnap már lehet "olyan". Mi is változunk és mások is változnak. Ebből következik, hogy benyomásaink csak átmenetiek. Akkor és abban a helyzetben értékelhetők így vagy úgy. ||| Saját tudatállapotunk szintén befolyásolja benyomásaink átélését. Alacsony tudati szinten, ingerült lelkiállapotban rossznak ítélhetünk olyan eseményeket, amit pozitív behangolódás mellett jónak ítélnénk egyugyanazon időben. ||| Mindebből az következik, hogy mindig jó lelkiállapotban hozzunk döntéseket. :-) ||| Ha egy másik ember felé vezető utat végleg lezárunk, akkor azon az úton mi sem járhatunk, ezzel önmagunk szabadsága elé állítunk korlátokat. ||| A változáshoz idő kell. Kinél több, kinél kevesebb. Kapcsolatainkat szüneteltethetjük, amíg az nem lesz újra építő számunkra, vagy ameddig hátráltat valamiben. Legyünk tudatában, hogy a változtás bámikor bekövetkezhet, akár bennünk, akár a másikban, akár a körülményekben, ami értékké változtatja azt, amiről lemondtunk. ||| Sokan hiszik, hogy zátonyra futott barátságoknak később nem lehet folytatása. Ez csupán önkorlátozó hiedelem. Személyes tapasztalatom van az ellenkezőjéről. Egy egykor megrekedt barátság később sokkal magasabb szinten folytatható, amikor az idővel megszerzett tapasztalat megérleli rá az embert.

BLOG menü
Nyitó oldal

***