BLOG 111 - Gondolatok emberi kapcsolatokról

BLOG

2012. március 24. ||| Tegnap beszélgettem egy utcabeli emberrel háza udvarában. Miközben beszélgettünk, megállt a kapuban ex felesége, hogy közös gyerekük ügyében szót váltson vele. Egy igazán csinos nő volt. Amikor elment, megjegyeztem: "kár volt elereszteni ezt a nőt" :-) Egyetértő bólintás volt a válasz. Ezután megtudtam történetük részleteit. A férfi 45 a nő 19 éves volt amikor összeházasodtak. 10 évig éltek együtt jó házasságban a 26 évnyi korkülönbség mellett. A nőről csak csupa jót tudott egykori férje mondani. Okos, szép, tiszta, rendes, dolgos... és így tovább. A nő azonban egyszer félrelépett. Ennyi elég volt, hogy a férfi ellökje magától. Már bánja. ||| Sok megélés tapasztalata juttat el arra, hogy megértsük, mi az igazán fontos az életben. Az ember idővel rájön, hogy szeretetlen viselkedésével mennyi hibát vét önmaga ellen. A hiuság oltárán feláldozni egy értékekben gazdag kapcsolatot nem szerencsés döntés. Az ember mégis képes így dönteni, ha értékválasztásában a szeretetet alárendeli bármi más indulatnak.

2012. március 19. ||| Egy ismerősöm alkohol és gyógyszerfüggő. A rehabilitációs intézetből elbocsátották, mert megszegte a belső szabályokat. Visszatért családjához, akik nagyon sokat szenvedtek már függősége miatt. Nővére évek óta különös kitartással viselte gondját és segítette mindenben. Ő az első számú segítője, akire mindig számíthatott. Egyik nap észrevette, hogy eltűnt egy nagyon értékes gyűrűje. A húga keveredett gyanúba, aki hosszan tagadott, majd megtört és visszaadta a gyűrűt. Ezzel bizonyítást nyert, hogy meglopta azt, aki a legtöbbet tette érte, aki idestova egy évtizede viszi egyik helyről a másikra, gyógyulást keresve számára. ||| Az ember elsőre azt gondolná, hogy ez gonoszság. A szándék valójában nem az ártani akarás volt, hanem csupán az, hogy pénzhez jusson, mert függősége csak így kielégíthető. Nevelőapja végül kitiltotta a házukból. ||| Elgondolkodtam az eseten... Mennyi formája van az emberi konfliktusoknak és mennyire nehéz egy ilyen esetben helyes döntéseket hozni. Nem egy bűnös, hanem inkább beteg emberről van szó, aki önkontrollját elveszítve időnként normákat sért meg, ezzel mégiscsak kárt okozva másoknak. Hogyan lehet egy ilyen határeseti dologban határozottan állást foglalni? Az, akit normális emberként ismerünk és úgy is kezelünk, egyszer csak saját emberi mértékét félredobva, zsigeri késztetéseinek engedve cselekszik. Elvesz valamit, ami nem az övé, figyelmen kívül hagyva, hogy mit okoz másoknak, akár segítőjének is ezzel. ||| Ha valaki tartósan "valamilyen", ahhoz tudunk igazodni. Aki viszont értékeket mutat fel, majd ezeket időnként romba döntve teljesen mássá válik, az összezavarja az embereket. Nem tudják, hogy mi a helyes viselkedés ilyen helyzetben. ||| Továbbgondolva az esetet a következőre jutottam: Akiknek ezzel a lánnyal most dolguk van, azoknak meg kell tapasztalniuk ezt a kettősséget. Miközben a megoldást keresik arra, hogy miként viselkedjenek vele, rá fognak jönni fontos dolgokra. ||| A kérdés számomra az, hogy mitől válik valaki ilyenné. A válasz egyszerű; az ok a szeretethiány.

2012. március 17. ||| A "vonzás törvénye" igazolni látszik magát. Mióta a tartós boldogság kérdése foglalkoztat, egyre-másra találkozom boldog emberekkel. Tegnap Siófokon üldögéltünk egy étterem teraszán a kora tavaszi napsütésben. A szomszéd asztalnál egy kisebb társaság beszélgetett jókedvűen. A hozzánk közelebb ülő házaspár megszólított bennünket. Beszélgetésbe elegyedtünk. Annyi lelkesedéssel és örömmel beszéltek mindketten munkájukról és életükről, hogy azt felüdülés volt hallgatni. A beszélgetés vége felé kerek perec feltettem a kérdést a fiatalos külsejű nőnek, hogy boldog? A válasz egyértelmü igen volt. 35 éve élnek boldogságban. Néhány apjától tanult alapelvet el is mondott versbe szedve, ami segítette az életben eligazodni. Bármi szóba került, ami valami problémánkra utalt, azonnal segítséget ajánlottak. Végül meghívtak magukhoz. ||| Tiszta rendezett tágas udvar és szépen berendezett családi ház. Az egyik szobában egy orgona. Nem akármilyen. Mint a templomokban, plafonig érő sípokkal. A férfi maga építette! Hihetetlen volt ezt látni és hallgatni egy családi házban. A férfi hivatása az orgonálás. A párja pedig az egészségügyben dolgozott. Azt mondta vérszegénynek lát, ezért adott egy gyümölcskivonatokat tartalmazó készitményt ami megoldja a problémámat. Annyi szeretet áradt belőlük felénk, hogy az elől kitérni sem lehetett volna. Úgy búcsúztunk el, hogy bármikor Siófokon járunk náluk megszállhatunk. ||| Este a Juventus rádiót hallgattam az autóban. Egy férfi beszélt arról, hogy Etiópiában járt az Afár muzulmán nomád törzs életét megismerni. Egy helybeli muzulmán segítségével el tudta érni, hogy pár napig együtt élhetett a törzzsel. ||| A történet érdekessége az volt, hogy miután befogadták, rá is érvényessé váltak a törzsi szabályok. Egy napra börtönbe került muzulmán barátjával együtt. A törzs belső szabályait egy három emberből álló, "vének tanácsa" érvényesíti. A bűnük az volt, hogy kecskét sütöttek egy szent fa alatt. Ők nem tudták, hogy az a fa szent fa. A büntetést mégis viselniük kellett. ||| Talán mindegy is, hogy a rendőr büntet, ha rossz helyen parkolunk, vagy a vének tanácsa, ha rossz helyen sütünk kecskét. :-) Az számít, hogyan reagálunk. Lázadni, elfogadni, hálásnak lenni. Ez a választék. :-) Emberünk hálás lehet, mert a National Geographic közéteszi élménybeszámolóját, ami ezzel a kis epizóddal érdekesebbé válik. :-)

2012. március 15. ||| Tegnap este Eckhart Tolle és Popper Péter előadásait néztem a YouTube videomegosztón. Egymás mellé téve a két ember előadásait arra jutottam, hogy az a törekvés, hogy használható pszichológiai ismereteket adjanak gondolkodó emberek másoknak, mégiscsak arra épül, hogy saját tapasztalataikat, ismereteiket általánosítják és érvényességüket önmagukon túlra is kiterjesztik. Így azután minél több mértékadónak elismert ember tanításait ismerjük meg, egyre több ellentmondást fedezhetünk fel azok között. A tanításokban megfogalmazott vélemények emberektől származnak, ezért ezek egy személyiségfejlődés folyamatát is követik, így részben az tükröződik bennük, hogy aki megfogalmazta őket éppen hol tartott ebben a folyamatban. Ma reggel Makovecz Imre beszélt arról az M1 TV-ben egy vidfeofelvételen, hogy egy korábbi megállapítását már nem vállalja, mert azóta megélt pár évet és az élet rácáfolt korábbi megállapításának igazságára. Popper Péter azt állítja, hogy a boldogság csupán múló állapot és nem fenntartható. Bizonyára Ő a tartós boldogságot nem élte meg és nem is ismert senkit közelről, aki ezt megélte. Az is lehet azonban, hogy a boldogság szó jelentését értjük különféleképpen. De akkor sem járunk jobban, mert a tanítás így is téves következtetésre juttathat bennünket. ||| Én magam rendszeresen revízió alá vonom azokat a tanításokat, ami alapján jelenlegi értékrendem áll. Néha az alapokig visszanyulva kell feltenni a kérdést; valóban így van ez? A válasz gyakran az: nem, ez már nincs így! Másként kell bánni a vízzel aszály idején és másként árvíz idején. Másként a sivatagban és másként a tengeren. A szabályok érvényessége időtől és helytől is függ. "A szükség törvényt bont" állítja a közmondás. Kibontva ez azt jelenti, hogy a helyzet megváltozása maga után vonja a törvény megváltoztatásának szükségét is. A helyzet pedig egyre gyorsabban változik abban a világban amiben élünk. ||| Megkérdőjelezhetetlen érvényű ismeret csak kevés van. A lehetőségek határai pedig tágabbak, mint amit példákkal igazolt ismereteink között számontartunk.

2012. március 14. ||| Három embert ismerek, akit mindig boldognak látok. Szerettem volna megtudni, hogy az a kirobbanó jókedv, ami állandóan sugárzik belőlük, mennyire tartós. Ma megkérdeztem az egyiket közülük. Azt mondta, hogy a nap 80%-ban ebben az állapotában van. Hosszú távon, évek óta. Én még nem tartok itt, de törekszem rá. :-) Van hova fejlődni. :-)

2012. március 13. ||| Szeretek az élet dolgairól gondolkozni! :-) Különleges élmény rájönni valamire pusztán gondolkodás útján. Most éppen az dobott fel, hogy úgy állt össze bennem egy teljes kép egy zürzavaros időszakomról, mint a puzzle, amikor az utolsó darabka is a helyére kerül. Szinte boldognak érzem magam, pedig éppen saját egykori ostobaságaimra jöttem rá. :-) Felszabadító érzés ez, mert nem érzem kiszolgáltatottnak magam a külső körülményeknek. Van egy konkrét dolog, amit máshogy kell ezután csinálni. Nem másnak, hanem nekem! Magam fölött pedig magam rendelkezem! Ennyi az egész. :-) ||| Sok elavult, vagy eleve hibás viselkedésminta, hiedelem fészkeli be magát a gondolkodásunkba. Már gyerekkorban elkezdődik ez a folyamat. Azután kudarc után kudarc ér bennünket és azt hisszük, hogy a világgal van a baj. Pedig dehogy! A világ csak reagál bizonyos törvényszerűségek szerint, amit vagy tudunk, vagy nem. ||| A szerencsés az, aki kevés "hibás kódot" hordoz. Aki sok ilyet tanult, annak dolgoznia kell magán, ha előbbre akar jutni. :-)

2012. március 12. ||| Az élet érdekesen osztogatja a lapokat. J.... nem régen jött haza egy hónapos Dubaiban töltött turnéjáról. Most pedig nálam fog dolgozni. Ma jelentettem be. Segédmunkás státuszt kért. :-) Van humora!

2012. március 11. ||| Hosszú ideje keresem a választ egy magamnak feltett kérdésre. A kérdés az volt, hogy mi az oka, hogy gyakran jó szándékom ellenére nem azt érem el, amit szándékom szerint szeretnék. Ma reggel rátaláltam a válaszra. Nem a szándék, hanem a tartalom dönti el, hogy egy lépésünknek mi lesz a következménye. Ha lépésünkkel áthágunk egy szabályt, pusztán mert nem ismerjük, elszenvedjük a következményét. Akkor is, ha amit tettünk, kifejezett jóakaratból tettük. ||| Életünk során nagyon sok szabályt tanítanak meg velünk. Ezek közül sokról bebizonyosodik, hogy haszontalan. Mégis kerülgetjük ezeket is. ||| Kell, hogy legyen egy szabály, ami az összes többit felülírja. :-) Lehetetlen minden szabályt tudni és minden lépésünkre figyelve szabadnak lenni. Azt hiszem tudom a választ, hogy mi ez a szabály. :-) Az elfogadás! A lehetséges következmények elfogadása, amivel számolnunk kell, bármit lépünk az életben.

2012. március 9. ||| A kapcsolatok szabadságáról ||| Ha valakiben megtalálom azt a tartalmat és minőséget amire szükségem van, azt senki nem tilthatja el tőlem, csak az maga, aki ezt hordozza. Szuverén ember vagyok, szabad akarattal rendelkezem. Csak én magam tudom, hogy mire van szükségem. Én tudom azt is, hogy mi az, amit magamból adni tudok. Senki nem birtokolhat engem, mint ahogyan én sem birtoklok senkit. Megosztom magam mindazok között, akik meríteni akarnak belőlem. Én magam pedig meríteni szeretnék mindazokból, akik azt a minőséget hordozzák magukban, amire nekem van szükségem. Ez az én személyes szabadságfilozófiám. ||| Jó volna, ha az emberek igazán szeretnék a szabadságot és ugyanúgy megadnák azt másoknak, mint ahogy önmaguk megélni szeretnék. Sokan rabságban tartanak másokat és eközben a vágyott szabadságot lopva szerzik meg maguknak. Ilyenek azok a házasságban élők, akik az örök hűség fogadalma mellett keresik a házasságukban nem fellelhető, hiányzó minőséget, ami hiányérzetüket feloldja. Másrészről azt tapasztalhatjuk, hogy találkozunk azzal a minőséggel, amire szükségünk van, de aki ezt a minőséget hordozza, nem él szabadságával, hogy értékeit másokkal megossza. ||| Szabadnak születtünk, maradjunk is azok. :-) Aki valóban szabad, az nem birtoka senkinek és nem birtokol senkit. Birtokolni csak tárgyakat lehet, mert azoknak nincs akaratuk. Aki nem birtokol senkit, annak nincs mitől félnie, amikor él a szabadságával. :-)

2012. március 7. ||| Tegnap este egy összejövetelen voltam. A nagykörút egyik párhuzamos utcájában parkoltam le és rendesen befizettem a parkolási díjat. Amikor visszatértem az autóhoz, egy értesítőt és egy csekket találtam a szélvédőn. Büntetést kaptam. Szabálysértés miatt. Az értesítőn az állt, hogy rossz helyen parkoltam. Én úgy véltem, minden szabályos volt részemről. Bár a sarok közelében a legutolsó parkolóhelyen álltam, nem álltam el sem a kereszt utca járdáját, de a kanyarodó járműveknek sem álltam útjába. Az értesítőről megtudtam, hogy a KRESZ 40. § 5. bek. d. pontja szerint; az úttestek széleinek metszéspontjától számított 5 méter távolságon kívül kell az autónak lennie parkoláskor. Hát ezt valóban nem mértem le. :-) Nem tudtam, hogy ilyen szabály van. Elgondolkodtam, hogy mi a tanulság ebből... ||| Arra jutottam, hogy nem először kapok büntetést azért, mert jóhiszemüen valami szabályt áthágtam. Nem csupán hivatalokkal jártam már így. Emberek is kigondolnak szabályokat arra nézve, hogy miként kell hozzájuk viszonyulni. Ha ezt valamiért nem tudjuk, és saját legjobb belátásunk szerint cselekszünk, ugyanúgy megkapjuk a büntetésünket, mint a hivataloktól. :-) Hogyan lehet reagálni erre a helyzetre? ||| Választhatok: 1. bosszankodok a dogon, 2 elfogadom a helyzetet, 3. hálás vagyok, hogy tanulhattam valamit ismét és hogy van miből kifizetni a büntetést. :-) Én a legutóbbi változat mellett döntöttem. :-) Így érzem magam a legjobban. :-)

BLOG menü
Nyitó oldal

***